A víz útja a kitermeléstől a fogyasztóig

A csapból folyó ivóvíz közel sem annyira természetes jelenség, mint amennyire egy laikus hinné. Sokan nem tudják, hogy az egyik legfontosabb lételemünk, az ivóvíz, hogyan és miként kerül a fogyasztókhoz, azaz hozzánk. A Föld felszínét 70%-ban víz borítja, de ennek nagy része, több mint 97%-a sós víz, tehát az ember számára – mesterséges beavatkozás nélkül – ihatatlan. Bár kimondva jól hangzik a 1,4 milliárd köbméter ivóvíz mennyiség, amivel rendelkezik az emberiség, de ez valójában csak a Föld tömegének 0,02%-át teszi ki. Éppen ezért fontos a fenntartható vízgazdálkodás és a fogyasztói tudatosság.

Európa viszonylag jól áll vízkészlet ügyileg, de nem minden kontinens mondhatja ezt el magáról. Ennek ellenére a fejlett országok átlagosan kétszer-háromszor annyi vizet használnak fel, mint amennyi indokolt lenne. Észak-Amerikában az egy főre jutó napi vízfogyasztás 350 l, az európai átlag 200 l/nap, a magyar átlag 100-150 l/nap.

Water. 3D. Earth Droplet

A víz kitermelése

 

Mivel a tudatosság nem abban merül ki, hogy nem iszunk vizet, ezért szükség van a kitermelésre, melynek több ismert formáját is bemutatjuk. A sokféle víznyerőhely abban tér el egymástól, hogy milyen könnyen lehet hozzájutni, illetve milyen minőségű vizet tudunk kinyerni belőle.

 

Sok helyen termelik ki a rétegvizet, mely két vízzáró réteg között helyezkedik el és mélyfúrású kúttal tudunk belőle kinyerni. Rendkívül jó minőségű víz nyerhető ki ezekről a helyekről, amit kis mértékben kell csak tisztítani vagy adott esetben nem is szükséges.

 

A Föld vízkészletének jelentős részét a karsztvíz képezi, mely a karsztosodott kőzet rétegei között található. A rétegvíznél jelentősen jobb minőségű, így tisztítást nem igényel, közvetlenül juthat a fogyasztókhoz.

A parti szűrésű víz a folyók és a tavak vizéből nyerhető ki, természetes, kavicsos vízáteresztő rétegen keresztül, amely megszűri a folyadékot, így kisebb mértékben kell mesterségesen tisztítani. Hazai példa erre Budapest, mely a Duna folyóból nyeri az ivóvizet, nagyrészt parti szűrésű kutak segítségével.Szót kell ejteni a talajvízről is, mely az első vízzáró réteg felett található ezért nagyon könnyen szennyeződik, amiből adódóan nem is használjuk ivóvíz kitermelés céljából.

 

Víztisztítás

A kinyert víz nagy részét tisztítani kell a fogyasztókhoz való eljuttatás előtt, amelynek módja nagyban függ attól, hogy milyen mennyiségű és méretű az adott szennyezettség. A nagy fizikai méretekkel rendelkező eltávolítandó szennyezőanyagokat rácsokkal és szűrőkkel kell eltávolítani, míg a kisebb szennyeződéseket vegyszerek segítségével összeduzzasztják, így lehetővé téve kiszűrésüket. A víz fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú szilárd szennyezőket ülepítéssel is ki lehet emelni.

Az ózonos és aktív szenes kezelés akkor szükséges, ha a víz kellemetlen szaggal vagy ízzel rendelkezik. Egyéb tisztító folyamatok is léteznek, ilyen például a szénsavtalanítás, nitrát eltávolítása ioncserével, vas és mangán oxidálása vagy a magas sótartalom esetén a víz lágyítása.

A legelterjedtebb költséghatékony megoldás a víz biztonsági klórozása az esetleges mikrobiológiai fertőzések elkerülése érdekében, mely a vizet a kitermelése, szállítása vagy tárolása során érheti. A vízhez olyan mennyiségű fertőtlenítő anyagot kell adagolni, amely megakadályozza, hogy a fogyasztási helyekig közegészségügyileg biztonságos maradjon. 

Bár a tisztítás után már rögtön a fogyasztóhoz kerül a víz, azért ne rohanjunk annyira előre, mert rengeteg köztes műtárgy és sok-sok gépészeti megoldás kell a hálózat egészéhez.

 

Kutak

 

A kutak föld felszíne alá mélyített építmények, melyeket vízkivételre használnak. Sok-sok változata ismert, mint például a gémes kút, kerekes kút, nortonkút, ásott kút, fúrt kút, artézi kút. Ezek közül a fúrt és artézi kutakat használják Magyarországon a lakosság folyamatos kiszolgálására. Főleg a mélyfúrású kutakkal találkozhatunk, hazánkban már 80-200 m-es mélységről jó minőségű vizet lehet kinyerni. Ezek a vízkivételi helyeknek különböző a vízhozammal rendelkeznek.

 

A legtöbb kút szivattyúval is rendelkezik, mely felpumpálja a vizet a felszínre. Ezek teljesítménye igazodik a kivételi szükséglethez, illetve a vízgyűjtő réteg hozamához is.

Nyomásfokozók, nyomás csökkentők

 

Ahhoz, hogy a csapból folyjon a víz túlnyomásnak kell uralkodnia az egész rendszerben. Ezt a nyomást fenn kell tartani, ami azt eredményezi, hogy bizonyos pontokon plusz szivattyút kell beépíteni a rendszerbe, ami biztosítja a megfelelő nyomást. Ha túl nagy a nyomás, akkor az ellenkezőjét kell megtenni. Egy szelepet kell beépíteni a rendszerbe, ami csökkenti a nyomást, ha az egy bizonyos érték fölé emelkedik. Így biztosítható, hogy a hálózaton konstans nyomás uralkodjék.

Víztározók

A felhasználók ivóvíz fogyasztási szokásait folyamatosan mérik, és elemzik, viszont nem lehet előre pontosan meghatározni a jövőbeni felhasználói mennyiségi igényeket. A víztározók tárolják a víztermelés és vízfogyasztás között jelentkező többletvizet, valamint a vízhiány pótlását is ellátják. A tározók lehetnek a rendszerben betöltött szerepük alapján magas és mélytározók. A magastározók a vízmennyiség biztosítása mellet a hálózatban szükséges nyomást is szolgáltatják, a mélytározók elsődleges célja a kiegyenlítés és a tárolás.

A víztornyok is egyfajta víztározók, de ezek felelnek állandó nyomás fenntartásáért is. A közlekedő edények elvén alapulnak, ami azt jelenti, hogy egy település magasabb pontjára létesítve a víztornyot, elegendő nyomást biztosít az egész rendszernek, mivel az összes kifolyó pont földrajzilag alacsonyabban helyezkedik el, mint a torony.

cégiinfo-vízellátás története v víztorony látogathatóság_Bodor Máté.jpg

Csővezeték

 

A csővezetékek legtöbb esetben ma már különböző műanyagokból készülnek, annak megfelelően, hogy milyen felhasználási területre szánják őket. Bár viszonylagosan nagy biztonsági tényezővel kalkulálnak a mérnökök a csővezeték tervezésekor, ennek ellenére időről-időre szembesülhetünk meghibásodással, akár csőtöréssel is, ezért néhány tízméterenként tolózárral látják el a hálózatot, hogy részlegesen le lehessen zárni a rendszert.

Közkifolyók, tűzcsapok

 

Bár nem kapcsolódik szorosan az ivóvíz ellátáshoz, fontos megemlíteni a mindenki által ismert köztéri „kék színű kutakat”, az úgynevezett közkifolyókat. Számos településen nincs minden ingatlanra bevezetve az ivóvíz, ezért előszeretettel használják ezeket a közkifolyókat vízkivételre. A tűzi víz fontosságát is meg kell említeni, mert egy esetleges tűzesetnél a tűzoltók onnan tudnak vizet kinyerni az oltáshoz, valamint a hálózat esetleges mosatását is ezeken a pontokon keresztül végzik, így megelőzve a pangóvíz kialakulását.

Fontos, hogy mikor megnyitjuk a csapot felelősen és környezettudatosan járjunk el annak használatakor, csak az adott szükséges mennyiséget igénybe véve.

 

 

Források:

https://www.ervzrt.hu/a-vizrol/a-fold-vizkeszlete/

http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/10/Hogyan_jut_a_Dunabol_a_furdokadba_a_viz

https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/05/17/biztonsaggal-fogyaszthato-a-budapesti-ivoviz/

http://recity.hu/a-viz-mesterseges-korforgasa/

http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/Hidrogeologia/ch02s03.html

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_Vizellatas_es_szennyvizkezeles/ch03s02.html

Képek forrásai:

http://culturevulturesfez.org/water-3d-earth-droplet/

http://www.szegedivizmu.hu/ceginformacio/a_szent_istvan_teri_viztorony_latogathatosaga/